Valamilyen különleges ötletnél fogva belekezdte,egy könyv meg irásába.Igazábol nincs célom vele,csak magamnak irom.De gondoltma közé teszem a blogomon.Még csak az elsö fejezet elsö fele készült el de ez is 5 orába került.Tehát leeht igazábol soha nem fejezembe:D.De emg kell hagyni jo szorakozás.

Egy öregember élete
(1)

-Bitangok az én hajomat akarjátok elfoglalni?! Soha csak a testemen át.
10 kalóz vicsorgot körülötem mint a farkasok.Lassan minden oldalrol be keritetek,de nem ijedtem meg nem ám.
-Háh,én már akkor is hozátok hasonlo nyámnyilákal küzdötem amikor ti még egy langyos tavaszi szelöhöz foghato gondolat se voltatok anyátok fejében.
-Ez mit jelent Chuck bácsi?
-Igen mint jelent?
Jöt a kérdés a töbi kilenc gyerek felöl is.
-Ömm.Hát ez egy olyan tengerész titok amit majd meg tudhatok ha idösebek lesztek.Most legyen anyi elég hogy semi jót nem jelentet a kalózók számára.De most erigyetek visza a szerepetekbe milyen kalozok vagytok ti?Igy lehet el se mesélem a végét!!
Mondtam vész jósló hangon,erre mind a 10 gyerek támadást tetetve emelte fel a fa kardját.
-Igy jó lesz?
-Igen több mint jó.Szóval hól is tartotam,jah igen meg van.
Tehát tiz kalóz nézte ádázúl minden mozdulatom.Agyam lázasan járt mert tudtam egyedül esélyem sincs elenük.És ekkor eszembe jutott az öreg Fred kapitány által beépitet csapóajtó ami arra szolgált hogy a kis és a be rakodást meg könyitse a hajó fenékre vagy jelen esetben tiz kalóznak jelentse a vesztét.Már csak a kart kelet meg huznom ami tölem pár métere volt.Minden erömet öszegyüjtve hirtelen sarkon folrdultam és neki iramodtam.Egyedül a kara és a köztünk el terülö távolságra figyeltem.A következö pilanatban a kezem erösen rá fonodot a megmunkálatlan fa nyélre és teljes eröböl le rántota.A kalózók számára már késö volt mire meg haloták a katanást és észre veték az alatuk szét nyilo hajó padlót.Hangos pufanasásók sorozata után már csak a egy két halk szitkozodás törte meg a csöndet.Igy mentetem meg a Saint Marie hajó rakományát és legénységét közte saját irhámat is.
Mesém végén elégedeten néztem körül a tátótszájú csilogo szemü gyerek seregen.
-Még egy mesét,még egyet kérünk szépen.
-Nem,elég késöre jár itt az ideje hogy visza vonuljak.Nem,nenézetek igy nem hatok meg.Hess
Könyörgésüknek elenálva botomal probáltam öket terelni a sátrak felé,de nem adták fel könyen,ide több kell mint erö.Ekkor egy gondolat ütöte fel a fejéta fejemben.Szám gonosz mosolyora huzodot.
-Hm na jó egy mese még lehet belefér,de nem több értetem?
-Igen
-Rendben üljünk le a tüz melé nem birják már a csontjaim a megterhelést ugy mint fiatal koromban.Halotátok már a vén lápi boszorkány történetét?
-Nem,ki ö?
-Hát egy régi világ fatya,egy koron szép királylány volt de kapzsisága és hiusága a romlásba taszitóta.Egy varázsló tetiért meg büntete és ara itélte hogy örök életére a lápban raboskodjon.Az idö mulásával szépsége meg fakult,elméje meg bomlot,szemébe az örület és a gonoszság lángjai égnek.Csak teliholdas estéken törik meg az átok. jön elö rejtekéröl pont mint ez.Régi életét siratja,Az álatok menekülnek elöle a fák elhalgatnak csak a szél válaszol szenvedésére.Éhség és gyilkos vágy hajtja,a sötétböl ovatlan gyerekere les.Akik elég mesze kalodtak a szüleiktöl.Hm ti nem haljátok ezt?Mintha valaki lopakodna körölötünk.
Ovatosan hátam mögöt lévö kezemel keté törtem egy száraz gajat.A gyerekek erre egyszere patantak föl.
-Azt hiszem menünk kéne, a szüleink már biztos várnak és nagyon agodnak.Viszlát Chuck bácsi majd inkáb máskor halgatunk mesét.
-Ohh biztosak vagytok eben?Pedig csak most kezd izgalmas leni.
Elégedet mosojjal az arcomon követem utjukat a kerti pavilonokig.Mély levegöt véve botomra támaszkodva el indultam a ház mögöt el terülö kerti tóhóz.A ház és a telek apárol fiura szált a családunkban.És mivel én voltam az egyedüli örökös minden viszály nélkül engem iletett.A kuria hatalmas volt egy ember számára husz szoba,egy könyvtár,bálterem,társalgo és még sok más helység található meg bene.A telek része volt egy erdö ami igazábol már teljes egészében ösze fonodot a melte elterülö lápal.Egy tó amit egy gyönyörüen ápolt park vesz körül.És egy hatalmas rét ahol minden összel meg tartják a szüretibált a helybéli parasztok ez szokásás vált az öseim idejében és mért pont én törném meg.A földmüvesek hálásak nekem és én is nekik hogy egy kis vidámságot lopnak az életembe.És merö véletlen vagy sem hogy pont erre a napra esik a születésem évfoduloja is.Igy ma ünepeltem a kilencvenhetediket.
Lasan leértem a to meleti sétányra és leültem az egyik padra.A botomat a legközelebi bokornak támasztotam.Be hunytam a szemem és mélyen magamba szivtam az öszi levegöt.Amin már lehete érezni a tél jötét.Lasa kinyitotam a szemem és a csilagokat néztem tudtam lasan én is közéjük fogok tartozni.Hirtelen az egyik bokorbol egy fekete macska ugrot elöt.Fekete bundáján meg meg csilant a hold fénye,kecses járása csak még szebé tete.Amikor már csak pár lépés választota le a padtol gyöngéden az ölembe ugrot és jol esöen elkezdet dorombolni.Jól ismertem már ezt a dorombolást igy elkeztem a fülét vakargatni.
-Nem gondolod hogy kicsit tulzásba estél a rém történetedel?
Kérdezte vádloan,de szemét nem vete le a tó vizén meg csilanó holdfényröl.
-Nem hiném hogy bármi közöd is lene ahoz hogy smint teszek,de ez volt a leg észerüb modja anak hogy lerázam azt a csapat kölyköt,amugyis már nem vagyok zöldfülü fiatal akit ki oktathatsz.
-Nem is mert már egy csökönyös vén ember let belöled.
Öszinte és mély nevetés tört ki belölem.
-Azt hiszem barátom mindketen meg öregedtünk.
Mély csend telepedet közénk.Mindketen a semi révedtünk,a csöndet néha néha csak egy tücsök ciripelése vagy egy béka törte meg.A szél egyre hüvösebb lett.
-Azt hiszem itt az ideje be menünk a házba.
Szólaltam meg.
-Én is igy látom.
-Vigyelek a karomba vagy jösz a lábadon?
-Bah,Merö iletlenség ilyet feltételezni rolam még hogy a karodba vinél?Eh,és a büszkeség?
-Jól van,jól van.Akkor gyere a két lábadon,akarom mondani a négy lábadon.
-Még egy ilyen,és meg tudo milyen is az ha dühös vagyok.
-Rendben tartóztatóm majd magam az eféle vicelödésektöl.
-Remélem is.Na megyünk már meg fagyok?!
-Oh persze.
Felvetem a botom a bokor melöl és lasu de biztos léptekel el indulttunk a hátso ajtó felé...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.