Változnak az emberek,telnek az évszakok az évek,kölyökböl fiu és lasan férfivá érek.Sokáig nem irtam,nem is tudtam volna mit irjak. Az elmult évben feladtam mindent egy nöért aztán meg csalt,let egy ujabb bu felejtönek és msot még egy aki az életem.De ez a bejegyzés nem a magán életemröl szol,nem a lányokrol és nem az ösze tört szivekröl.Ez a poszt most legyen az igazságé.Legyen az életemé a változásé amin át mentem.És persze azé aki olvasa.Egyszer majd ha visza olvasom évvekel késöbb tudjam hogy gondolkodtam hogy éltem.

Tehát ujra burger kingbe dolgozom,szomoru igazság de szeretem ezt a munkát.És holnaptol egyetemista leszek.Bár nem fülik hozá a fogam,nem is érdekel.Anyámal ösze futotam msot kelt.Amikor elmondtam neki lehet inkáb smaszernek megyek,majdnem elsirta magát.De istenem minek egy diploma ha nem élek meg belöle.Smaszerként havi 120at keresnék netoba és lene egy rendör diplomám.Tudom ne mtul népszerü állás.De a pénz az pénz.Mindig filozofikus ember voltam,és ez a melo leg inkáb az elentéte.Ha meg kérdezték volna tölem gyerekként tuti nem ezt válaszoltam volna,hogy ez lesz a jövöm.De nem akarok csoroságba élni,nem akarom hogy a gyerekeim azt éljék át amit én,hogy üres a hütö a számlák csak tornyosulnak.Egy jobb életet akarok nekik.

Nem tudom ti mit válaszolnátok ha meg kérdeznék hogy jo emeber vagy e?Én nem tudom,napi 9 orát melzom délután 4 töl hajnal 1 ig.Hogy el viseljem az élete sokszor betépek,vagy müszak közbe a wcröl szivok fel egy csikot hogy felpörögjek és jo kedvem legyen.Undorito hogy drogozom de azt hiszem a spuri és a fü nem számit keménydrogok közé de hova mentegetözöm,tudom én is és te is hogy drog.Napi egy doboz cigit elszivok.Kb napi egy sajtburgert eszem a régi mackos énem kezd hátérbe szororulni honap alat ledobok 3 kg.Ha regel bemegyek a fürdö szobába és a tükörbe nézek egy uj embert látok,egy rosz fiut aki másokon is át tapos ha kell.Aki kegyetlen és ha kell tör zuz,csak hogy elöbre juson.És kiáltok hé én nem iylen voltam nem ez voltam.De mégis élvezem és mosolygok ha mást szivathatok.Ha barátnöm meletme fekszik minden más öszintén sirnék a válán hogy nem birom a terhet,tul sok.És nem akarom ezt az életöl.De ez az érzés is mint minden más elmulik.És rágyujtok,a füstbe burkolozot elmém meg el tompul nem gondolkozik ujra elöjön a rosz fiu.Szeretnék egy lakást,magamnak és barátnömnek egyszer egy nyugodt éelte de nem megy.Ez a világ nem engedi.Föleg ha a jövö generáciojára tekintek.Ami szánalmas és neki futásbol rugnám föl öket.

Nem tudom hány évet fogok még megélni,de nem is számit ez a halál nem agaszt,enm ijeszt az sokkal inkáb hogy hogy éljem le a hátra lévö idöm.És hogy jo ember vagyok e?

Pff nem tudom de majd eldöl az élet eldönti.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.